Kérdezz-felelek
Mindenkinek van választási lehetősége. Ki a jobbat, ki a rosszabbat választja. Sürgős esetben nem biztos, hogy mindig a megfelelőt választjuk, de a helyzet mindig javulhat!
Kb. hajnali fél 1. A hangulat a tetőfokára hág és mindenki kába. A tekintetek egymásba gabalyodnak, újdonsült párocskák enyelegnek, és csak én vagyok olyan szerencsétlen aki még mindig nem DING-elt.
Dobhártya szakító dübörgés, alkohol bűze terjeng a levegőben, és a vanília illatú hangulat fokozó füst hirtelen "arcba csap".
-Mit iszol?-a nagy bambulás közepette lefejeltem a vállát. Kinevetett. Ez kedves.
-Nem is tudom...-'Itt a nagy lehetőség! Foszd ki! Kérd a legdrágábbat, és majd meglátjuk milyen gavallér!'-súgta egy kis hang a fejemben. Tényleg sokat ihattam!
-Hé, Ben ugye?-bezzeg amikor iszunk, még a város másik feléről is idetalálna. Szép!
-...Te pedig...
-Lisa!-köhögtem.
Egyre jobban kezdett olyan érzésem lenni -mint általában amikor Lis-zel vagyok- hogy felesleges 3. leszek. Elhatároztam, hogy magukra hagyom őket és magányos farkas stílusban folytatom.
-Whisky+cola-t kérek.-nem tűnt úgy, mintha félbe szakítottam volna valamit is.
Ben igazi úriember módjára Lis-t a rendelésem után levegőnek nézte, még csak meg sem kérdezte, hogy kér-e valamit.
Lehetőségek:
1. Irtó szomjas.
2. Kevés a pénze.
3.Az este további részét csak velem szeretné tölteni eltekintve minden perverz dologtól.
Bevallom, kicsit tetszett amit csinált, mivel melyik nő ne vágyna egy kis figyelemre?! Másrészt amikor Lis-zel vagyok árnyéknak érzem magam.
-Hogy hogy itt vagy amúgy?-egy kis sarok boxot sajátítottunk ki magunknak.
-Ezt akár én is kérdezhetném tőled Mr. Még csak 16 vagyok!- éreztem ahogy fogy az alkohol a poharamból, úgy jön meg a bátorságom.
-Csiga vér kislány!-a mosolya... Francba! Azt hiszem bámulni kezdtem.-Valami baj van Mily?-ennél bénább becenevet még nem hallottam az Emily-re. Mindegy.-Látom nem vagy beszédes kedvedben.-nem. Kíváncsi kedvemben vagyok!
-Miért akartad annyira lerázni Lis-t?-nem hezitáltam tovább a kérdéssel, ellenben vele.-Hm?
-Gyere velem.-ebbe a 2 szavába kb. annyi érzelem szorult, mint egy kőbe. Nem értettem.
Követtem akarva, akaratlanul. Lisán kezdtem el agyalni, hogy vajon most hol dünnyöghet vagy épp valakivel foglalatoskodik...
-Hé!-üvöltött-Nem lá...ohh ne haragudj kicsi!-undorító!
Megint túlságosan belemerültem a gondolataimba... Valami nyálas képű ficsúrral találtam szemben magam aki -akár csak én- alig állt a lábán.
Az esetek 99%-ában sikerül kikerülnünk az ilyen helyzeteket, de az a fránya 1%.
Kétségbe esetten hátrálni kezdtem, mikor a szöszit felém lökték a haverjai. Ilyenkor jól jönne egy védőburok... Heves szívdobogást éreztem a lapockámnál. 'Kizárt! A szíved elöl van a mellkasodban!'
-Csak hagyd Őt békén jó?-a fogait összeszorítva beszélt.
-Különben?-provokált az idegen.
-Különb...
-Uff Ben..a-azt hiszem rosszul vagyok...-egyik kezemmel a számat tapasztottam be, a másikkal pedig utat törtem a mosdó felé.
Nem érdekelt most Ben, ahogy semmi más sem. Csak ki akartam magamból adni mindent. Az sem érdekelt volna, ha péppé verik a szikrázó szemeit, csábító ajkait, a tökéletes mosoly.... És épen hogy beestem a mosdó fülkébe.
Térdre zuhantam és csak gubbasztottam a kellemetlen ízzel a számban. Ilyen még sosem fordult elő velem. Olyan volt, mintha az agyam is kihánytam volna. A gondolataim... mintha sose lettek volna.
-Emily! Odabent vagy?-még ajtón keresztül is hallatszódott a heves lélegzet vétele.
-Ben. Mi a fenét keresel te a női mosdóban?
-...Jól vagy?-miért nem válaszol sose a kérdéseimre?
Nem akartam így visszamenni Ben-hez. Térdeimmel az államat támasztottam, karjaimat pedig lábam köré fontam. Még mindig nem jöttem rá hogy mi a fenét is akarhat tőlem. Nem vagyok egy eszes csajszi, de annyit tudok, ha csak érdekei vannak akkor már tovább is állhat Liz-hez.
Ha arra kerül a sor, hogy pasik, inkább odébb állok. Félre értés ne essék, még mindig a fiúkat szeretem, de akivel az egész életem el tudnám képzelni, csak barátok vagyunk, és nem akarom ezt az egészet tönkre tenni.
A szülei imádnak, együtt alszunk, összebújunk és még mindig csak barát zóna. Nehéz ezt tiszteletben tartani, bár fogalmam sincs, hogy Ő érezhet-e valamit irántam. De nagyon úgy tűnik, hogy ez egy viszonzatlan szerelem.
-Emily az isten szerelmére!-nyitott be. Azok ott könnyek?
-Jól vagyok.-nyújtottam a kezem, hogy segítsen felállni.
-Azt hittem, hogy tudod...elájultál a sok alkohol miatt.
Nevetnem kellett. Ahogy kapkodta a levegőt, ahogy ide-oda lépkedett... Még a végén tényleg elhinném hogy aggódik.
-Ben.-túl közel léptem hozzá-...Csak keveset ettem ma... -a szoknyám szélét gyűrögettem. Mi van velem? Ez lett volna a DING?!
-Emily ömm... uhh nem is tudom már mit akartam...-vakargatta a tarkóját.
Én viszont tudom mit akartam!
-Én most megyek.-nem bírtam volna ki még 1 percet.
-Nem is tudom...-'Itt a nagy lehetőség! Foszd ki! Kérd a legdrágábbat, és majd meglátjuk milyen gavallér!'-súgta egy kis hang a fejemben. Tényleg sokat ihattam!
-Hé, Ben ugye?-bezzeg amikor iszunk, még a város másik feléről is idetalálna. Szép!
-...Te pedig...
-Lisa!-köhögtem.
Egyre jobban kezdett olyan érzésem lenni -mint általában amikor Lis-zel vagyok- hogy felesleges 3. leszek. Elhatároztam, hogy magukra hagyom őket és magányos farkas stílusban folytatom.
-Whisky+cola-t kérek.-nem tűnt úgy, mintha félbe szakítottam volna valamit is.
Ben igazi úriember módjára Lis-t a rendelésem után levegőnek nézte, még csak meg sem kérdezte, hogy kér-e valamit.
Lehetőségek:
1. Irtó szomjas.
2. Kevés a pénze.
3.
Bevallom, kicsit tetszett amit csinált, mivel melyik nő ne vágyna egy kis figyelemre?! Másrészt amikor Lis-zel vagyok árnyéknak érzem magam.
-Hogy hogy itt vagy amúgy?-egy kis sarok boxot sajátítottunk ki magunknak.
-Ezt akár én is kérdezhetném tőled Mr. Még csak 16 vagyok!- éreztem ahogy fogy az alkohol a poharamból, úgy jön meg a bátorságom.
-Csiga vér kislány!-a mosolya... Francba! Azt hiszem bámulni kezdtem.-Valami baj van Mily?-ennél bénább becenevet még nem hallottam az Emily-re. Mindegy.-Látom nem vagy beszédes kedvedben.-nem. Kíváncsi kedvemben vagyok!
-Miért akartad annyira lerázni Lis-t?-nem hezitáltam tovább a kérdéssel, ellenben vele.-Hm?
-Gyere velem.-ebbe a 2 szavába kb. annyi érzelem szorult, mint egy kőbe. Nem értettem.
Követtem akarva, akaratlanul. Lisán kezdtem el agyalni, hogy vajon most hol dünnyöghet vagy épp valakivel foglalatoskodik...
-Hé!-üvöltött-Nem lá...ohh ne haragudj kicsi!-undorító!
Megint túlságosan belemerültem a gondolataimba... Valami nyálas képű ficsúrral találtam szemben magam aki -akár csak én- alig állt a lábán.
Az esetek 99%-ában sikerül kikerülnünk az ilyen helyzeteket, de az a fránya 1%.
Kétségbe esetten hátrálni kezdtem, mikor a szöszit felém lökték a haverjai. Ilyenkor jól jönne egy védőburok... Heves szívdobogást éreztem a lapockámnál. 'Kizárt! A szíved elöl van a mellkasodban!'
-Csak hagyd Őt békén jó?-a fogait összeszorítva beszélt.
-Különben?-provokált az idegen.
-Különb...
-Uff Ben..a-azt hiszem rosszul vagyok...-egyik kezemmel a számat tapasztottam be, a másikkal pedig utat törtem a mosdó felé.
Nem érdekelt most Ben, ahogy semmi más sem. Csak ki akartam magamból adni mindent. Az sem érdekelt volna, ha péppé verik a szikrázó szemeit, csábító ajkait, a tökéletes mosoly.... És épen hogy beestem a mosdó fülkébe.
Térdre zuhantam és csak gubbasztottam a kellemetlen ízzel a számban. Ilyen még sosem fordult elő velem. Olyan volt, mintha az agyam is kihánytam volna. A gondolataim... mintha sose lettek volna.
-Emily! Odabent vagy?-még ajtón keresztül is hallatszódott a heves lélegzet vétele.
-Ben. Mi a fenét keresel te a női mosdóban?
-...Jól vagy?-miért nem válaszol sose a kérdéseimre?
Nem akartam így visszamenni Ben-hez. Térdeimmel az államat támasztottam, karjaimat pedig lábam köré fontam. Még mindig nem jöttem rá hogy mi a fenét is akarhat tőlem. Nem vagyok egy eszes csajszi, de annyit tudok, ha csak érdekei vannak akkor már tovább is állhat Liz-hez.
Ha arra kerül a sor, hogy pasik, inkább odébb állok. Félre értés ne essék, még mindig a fiúkat szeretem, de akivel az egész életem el tudnám képzelni, csak barátok vagyunk, és nem akarom ezt az egészet tönkre tenni.
A szülei imádnak, együtt alszunk, összebújunk és még mindig csak barát zóna. Nehéz ezt tiszteletben tartani, bár fogalmam sincs, hogy Ő érezhet-e valamit irántam. De nagyon úgy tűnik, hogy ez egy viszonzatlan szerelem.
-Emily az isten szerelmére!-nyitott be. Azok ott könnyek?
-Jól vagyok.-nyújtottam a kezem, hogy segítsen felállni.
-Azt hittem, hogy tudod...elájultál a sok alkohol miatt.
Nevetnem kellett. Ahogy kapkodta a levegőt, ahogy ide-oda lépkedett... Még a végén tényleg elhinném hogy aggódik.
-Ben.-túl közel léptem hozzá-...Csak keveset ettem ma... -a szoknyám szélét gyűrögettem. Mi van velem? Ez lett volna a DING?!
-Emily ömm... uhh nem is tudom már mit akartam...-vakargatta a tarkóját.
Én viszont tudom mit akartam!
-Én most megyek.-nem bírtam volna ki még 1 percet.
***
Nem sok kedvem volt anyámnak magyarázkodni, így ma Chris-nél aludtam. Mint már említettem BÁRMIKOR szívesen látnak. Az utóbbi időben elég sokat voltam itt így itt maradt pár ruhám, ami pont kapóra jött. Elővettem egy tiszta törülközőt, majd beálltam a forró zuhany alá. Mikor már állva is majdnem el aludtam magam köré tekertem a törülközőm és fogat mostam, felvettem a kikészített toppot és egy bugyit, majd befeküdtem az ágyba a legjobb barátom mellé. Szeretlek!